Kislányom, Annácska egyéves múlhatott, mikor egy zöld fákkal körülvett apró játszótéren millió kis virág között üldögélt és tündér szemekkel, nyelvecskéjének hegyét kidugva gyönyörködött az apró virágokban.
A képet, az illatokat szívtam magamba. Agyamba égettem a képet. A sors talán lesz olyan kegyes hozzám, hogy majdan halálos ágyamon ezzel a gyönyörű képpel szenderedjek örök nyugovóra.
S mivel telhetetlen voltam, még aznap este rendeltem egy fényképezőgépet az Internetről, majd három nappal később visszatértem ugyanoda, hogy a pillanatnak új esélyt adjak. De sajnos a házmester, ki gondos, szimpatikus ember, a virágokat már a fűvel együtt lenyírta, s így a pillanatot soha többé nem láttam újra - s megörökíteni is csak részleteiben sikerült.
No comments:
Post a Comment