Pónika visszatért

Jézuska megtalálta a pónikát és Annácska repdesett a boldogságtól. Sőt! még a pónika testvérét is elhozta - Eszternek.

Azóta elszakíthatatlanok Annácskával. Ő és a pónikája. Matekórán gond is volt belőle... jelentkezés nélkül fennhangon dícsérte pónikáját, annak erényeit. Emiatt piros csillag helyett piros karikát kapott csak.

Kereszteződés

Egy autósávba soroltam be éppen egy forgalmas kereszteződésben, amikor egy indexelés nélkül szintén besoroló kisteherautó oldalról hozzánk koccant. Kiszálltam, megnéztem mi történt. Az egyéb karcolásoktól nem igazán láttam semmit. Visszaültem, mentünk tovább, a kisteherautó meg elmenekült. Eszterke hirtelen megkérdezte:
- Apa, ez balesetmentes vezetésnek minősül?
Jót derültem a kérdésen, de komolyan válaszoltam:
- Végülis igen. Baleset nem történt, csupán picit összakoccantunk.
- Akkor jó - mondja lelkesen Eszterke - mert a Generali-nál a balesetmentes vezetők 1019 forintért köthetnek kötelező biztosítást.

:))

Kicsi póni

Annácska és Eszterke is új iskolába járnak. Annácska első osztályos most. Már kapott több piros csillagot is és nagyon szorgalmas.

Eszterke néha helyreigazítja anyáját angolóra közben, de kértük ne tegye, illetve Timi se próbáljon úgy beszélni vele, mint leánykájával :)

Annácska megtanulta szegény, milyen az, ha elveszít valamit. Elvesztette kedvenc póniját és sírt a kádban zuhanyzás közben, amikor eszébe jutott. Egyik éjjel is felsírt, amikor eszébe jutott a kicsi póni.

Eszterke néha nagyon vadul számol, a harminc meg hetven összeadásra simán többször is rávágja hogy negyven. Nem tudom mi jár az eszében, vagy hogy milyen logika alapján teszi ezt.

Annácska matekja azonban ösztönös. Ösztönösen érzi mit mivel érdemes összeadni, kivonni és simán alkalmazzas az összeadás és szorzás felcserélhetőségét.

Én kicsi pónim színező

Maoam

- Annácska, menj légyszíves fogat mosni, mindjárt csicsi.
- Nem akarok, még sok Maoam-ot akarok zabálni!

Nyaralnak nagymamánáknál

Egy héten egyik nagymama, másik héten másik nagymama. Elmondták, hogy nagyon jól érzik magukat. Picit nekik is változatosság, hogy nem csak velünk vannak. Nekem nagyon hiányoznak. Ezalatt a két hét alatt még az életkedvem is elment. A normális persze az lenne, ha kihasználnám ezt a két hetet és mindenféle olyan helyre elmennék, ahová velük esetleg nem mennék.

Csak hát nincs kedvem sehova sem menni nélkülük, így ez a program kimaradt...

Sokat jártam úszni az elmúlt két hétben, majdnem minden nap. Holnap pedig megyek értük és hazahozom őket. Ezt már nagyon várom és remélem, hogy ők is jól fogják magukat érezni itthon.

Ma már egész jó kedvem lett ettől, hogy holnap hajnalban megyek értük.

Fogmosás

Annácskát sürgettem reggel, hogy jöjjön fogat mosni. Kérte, hogy még várjak pár percet és én vártam. Ezt mondta:
- Köszönöm, hogy türelmes voltál.

Nem emlékszem, hogy valaha is megdícsértek volna a türelmemért. Úgy tűnik fejlődök :)